Elvesztheti az örökös a családi termőföldet?
Az Alkotmánybíróság friss döntése egy régóta húzódó jogi, és egyben morális öröklési probléma végére tett pontot. A döntés megváltoztatja az eddigi gyakorlatot, amely egyes esetekben ellehetetlenítette, hogy a végrendeleti örökösök adott esetben megszerezzék a családi termőföldek tulajdonát.
A 24/2023. (XII. 5.) AB határozat szerint alkotmányos követelmény, hogy Földforgalmi Törvény törvény alapján, a föld tulajdonjogának végintézkedés útján történő megszerzése esetén az örökös szerzőképességének a hagyatéki eljárás során kell fennállnia. Az az örökösnek nem az örökhagyó halálának időpontjára visszamenőleg, hanem a hagyatéki eljárás időpontjában kell igazolnia, hogy rendelkezik a megfelelő végzettséggel, és a földműves nyilvántartásban szerepel. Az Alkotmánybíróság egyben megsemmisítette a Kúria, valamint a Szegedi Törvényszék ezzel ellentétes korábbi jogerős döntéseit.
Végrendelet és földműves nyilvántartás
Az ügy tényállása szerint az örökhagyó 2020. decemberében elhalálozott. A hagyaték megnyíltának időpontjában a végrendeletében megnevezett örököse az országos földműves nyilvántartásban nem szerepelt, csak későbbi időpontban, 2021. júliusában vetette fel magát a földhivatal földműves nyilvántartásában.
A hatóság és bíróság döntése: a termőföldek elvesztése
A Földforgalmi törvény alapján, ha valaki végintézkedés útján a Földforgalmi törvény hatálya alá eső földterületet örökölne, akkor a hagyatéki eljárás során a közjegyző megküldi a végintézkedést a föld tulajdonjogának megszerzését illetően, jóváhagyás céljából a mezőgazdasági igazgatási szervnek. A mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy az örökös szerzőképessége fennáll-e, és a végintézkedés nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. A mezőgazdasági igazgatási szerv a döntését közli a közjegyzővel is. Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az örökös javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, a végrendelet ezen rendelkezését érvénytelennek kell tekinteni.
A hatóság döntése és a Kúria ítélete szerint a Polgári Törvénykönyv alapján az örökhagyó halálával a hagyaték megnyílik. A magyar öröklési jogban az ipso iure öröklési alapelv következtében nincs nyugvó hagyaték. Az örökös az örökség megnyílásával a hagyatékot elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül megszerzi. A végrendeleti öröklés esetében is az örökhagyó halálának pillanatában fennálló tényhelyzetre tekintettel kell a Földforgalmi törvény által előírt szerzőképesség feltételei meglétét megállapítani. A döntés tehát elvi éllel mondta ki, hogy a föld tulajdonjogának végintézkedés útján történő megszerzése esetén a törvényes szerzési korlátokat az öröklés megnyílta, azaz az örökhagyó halála időpontjára kell vizsgálni. Így az ügyben a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadta a tulajdonszerzés jóváhagyását, mert az örökhagyó halálának napján nem rendelkezett tulajdonszerzési képességgel, nem szerepelt a földműves nyilvántartásban. Az örökös tehát elvesztette volna a termőföldeket. Ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság döntése: a földműves az földműves
Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. Az Alaptörvény alapvető jogként védi az aktív és passzív öröklési jogot, az öröklés címén való tulajdonszerzést. Ez azt jelenti, hogy az örökléshez való jogba beletartozik a végintézkedéshez való jog (halál esetére a végrendelkezési szabadság a tulajdonról vagy más forgalomképes jogról), másik oldalról a kedvezményezett joga az örökség megszerzéséhez. Az öröklési joghoz tartozik a rokonok öröklése (házastárs, leszármazó, szülő) is, a végrendelkezési szabadság korlátozásával. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az örökhagyó és az örökös örökléshez való joga az Alaptörvény védelme alatt áll, ezért minden olyan szabály − így a jelen ügyben vizsgáltak is −, amely az öröklés címén való tulajdonszerzést korlátozza, az örökös passzív öröklési jogába való beavatkozás. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
Az Alaptörvény kimondja, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása e célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
A Földforgalmi törvény megalkotásakor az állam meghatározta a hatálya alá tartozó földterületek végintézkedés útján történő megszerzésére vonatkozó feltételeket. A Földforgalmi törvény a szerzőképesség feltételeit is meghatározta, és azok vizsgálatára a hagyatéki eljárás során a mezőgazdasági igazgatási szervet jelölte ki. A szerzőképesség fennálltának időpontjára szabályozást nem alkotott, ezért a Kúria a támadott döntésben azt az öröklési képesség fennállta vizsgálatának időpontjával azonosnak tekintette.
A végintézkedéssel történő öröklés az aktív öröklési jog vetületeként egy olyan jog, amelynek a rendeltetésszerű érvényesülését az örökhagyó nem befolyásolhatja. Ezért olyan szabályozást kell kialakítani, amely az örökhagyó végintézkedését a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi (favor testamenti elve). Amennyiben a jogértelmezés indokolatlanul leszűkíti az örökhagyó végintézkedésének érvényesülését, azzal az örökhagyó aktív öröklési képessége is sérül.
Az örökös, bár a halál tényénél fogva örököl, valójában több hatósági eljárás eredményeként kerül abba a jogi helyzetbe, hogy az örökség tárgyával rendelkezzék. A végintézkedéssel történő öröklés egy jövőbeni bizonytalan időpontot jelent. Az örökös nincs feltétlenül abban a helyzetben, hogy tudja, hogy egyáltalán örököl-e, és abban a helyzetben sem, hogy ha örököl, akkor az örökség megszerzéséhez milyen feltételekkel kell rendelkeznie. A Kúria jogértelmezése azt jelentené az örökös számára, hogy amikor kiderül, hogy örökös, akkor már rendelkeznie is kell, vagy kellett volna a szerzési képességgel is. Amennyiben az örökhagyó halálakor nem rendelkezett szerzési képességgel, akkor az örökhagyó akarata sem tud érvényesülni, és az örökös sem szerezheti meg az örökséget.
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a Földforgalmi törvény egyik célja, hogy a termőföld azok tulajdonába kerüljön, akik azt megművelik. A támadott határozatok jogi következtetése egy olyan indítványozót zárt el a termőföld öröklésétől, aki az eljárás során bizonyíthatóan rendelkezett azokkal a feltételekkel, amelyeket a Földforgalmi törvény nemzetstratégiai cél végrehajtásaként előír.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az eljáró bíróságok jogértelmezése az aktív örökléshez való jogot és a passzív örökléshez való jogot is aránytalanul korlátozza, így ellentétes az Alaptörvénnyel. Megállapította, hogy a Földforgalmi törvény 34. § (3) bekezdése alapján a föld tulajdonjogának végintézkedés útján történő megszerzése esetén az örökös szerzőképességének a hagyatéki eljárás során kell fennállnia.