A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a „helyben lakó” fogalmának értelmezése és tényének igazolása tárgyában jogegységi határozatot hozott. A Földforgalmi törvény szerinti „helyben lakó” fogalmának lényege az adott lakóhelyen való életvitelszerű tartózkodás, amelyet a vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozathoz csatolt okirattal kell igazolni. A lakcímet igazoló hatósági igazolás (lakcímkártya) önmagában nem igazolja a helyben lakás tényét. Ez a törvényi feltétel – egyebek között – a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolható hitelt érdemlően.
Az életvitelszerű lakóhely azt a többletkövetelményt juttatja kifejezésre, hogy a személy ténylegesen a nyilvántartó hatóság felé bejelentett lakcímen él. Amíg tehát az életvitelszerű ottlakás valós tényeket, körülményeket, vagyis egy tényállapotot tükröz, addig a bejelentett lakóhely egy nyilvántartási állapotot jelöl. Az igazolás adatával szemben – a közigazgatási vagy polgári perben – ellenbizonyításnak van helye, amelynek során a bíróság bármely alkalmas bizonyítási eszközt figyelembe vehet.
A Jogegységi Panasz Tanács „helyben lakó” fogalmának a tisztázását követően azt a kérdést vizsgálta, hogy az elővásárlási jogosultságot megalapozó helyben lakás tényét milyen módon kell igazolni. A Földforgalmi tv. és a Fétv. sem határozza meg az elővásárlási jog fennállását igazoló okiratokat. Ebből következően minden olyan okirat alkalmas lehet e követelmény igazolására, amely hitelt érdemlően tanúsítja, hogy az elővásárlási jogára hivatkozó személy a meghatározott időszakban életvitelszerűen a bejelentett lakcímen élt. Ilyen okirat különösen a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány.
A lakcímkártya mint a lakcímet igazoló hatósági igazolás – vita esetén – a lakcím meghatározása körében fontos bizonyítási eszköz, de önmagában nem alkalmas a helyben lakás hitelt érdemlő igazolására. A lakcímkártyán feltüntetett adatok önmagukban nem tükrözik az elővásárlásra jogosult és a megszerezni kívánt föld közötti tényleges kapcsolatot, mivel az igazolvány kiállítására alapvetően nem e célból kerül sor.
A fentiek eljárásjogi szempontból azt jelentik, hogy az elővásárlásra jogosult elővásárlási jogának gyakorlása esetén arra köteles, hogy a Földforgalmi törvény alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő elfogadó nyilatkozatát a törvényben meghatározott 60 napos jogvesztő határidőben megtegye, és ahhoz az elővásárlási jogosultságát igazoló okiratot csatolja. Ha az elővásárlásra jogosult a helyben lakását a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvánnyal kívánja igazolni, azt az ajánlatot elfogadó nyilatkozatához az előzőekben írt határidőben köteles csatolni. Ennek elmulasztása esetén úgy kell tekinteni, mintha az arra jogosult nem gyakorolta volna az elővásárlási jogát.
A jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány közokirat, amellyel szemben ellenbizonyításnak van helye. A helyben lakás tényének hatósági bizonyítvánnyal történő igazolása esetén is a mezőgazdasági igazgatási szerv határozata ellen indult közigazgatási perben vagy az adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló polgári perben a fél vitássá teheti az elővásárlási jogára hivatkozó személy életvitelszerű helyben lakását az érintett településen.
A fentiek alapján a Jogegységi Panasz Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a helyben lakó fogalmát úgy kell értelmezni, hogy a természetes személy életvitelszerűen él a bejelentett lakcímen. Következésképpen, a helyen lakás bizonyítására a lakcímkártya önmagában nem alkalmas, az életvitelszerű ott lakás a perben vita tárgyává tehető.
Forrás: 5/2022. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.024/2022/12.) a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5.§ 9. pontja szerinti „helyben lakó” fogalmának értelmezéséről